H.P.: Honnan jött az elhatározás, hogy a jogász szakot szeretnéd választani?

SZ.L.: Végzősként nagyon sokat őrlődtem, hogy merre tovább, mi legyen belőlem. Annyi biztos volt, hogy egy komolyabb szakot szeretnék elvégezni, amivel komoly céljaim lehetnek és sikeresen el tudok helyezkedni vele. Nem volt konkrét ötletem, de egy nagyon kedves barátnőm bátorított a jogász szakra való jelentkezésben, mivel véleménye szerint nekem ez illene a személyiségemhez. Édesanyjával beszélgettem erről, mivel ő bírónő. Az ő elmondásai révén tetszett meg és esett végül erre hivatásra a választásom. Mindig is szerettem kihívásokat magam elé állítani és úgy véltem, ez az ötéves képzés épp ideális lesz.

A győri Jogi Kart jelölted meg első helyen, vagy más jogi kar is versenyben volt Nálad?

Körbe kérdeztem különböző ismerősöket, akik eltérő egyetemeken tanulnak és a győri bizonyult a legszimpatikusabbnak az elmondottak alapján.

Az elvárásaidnak megfelelnek?

Igen, de igazából nem voltak teljesen elképzelhetetlen elvárásaim, eddig tényleg kellemesen csalódtam és ahogy szerzem a tapasztalatokat, egyre inkább biztos vagyok abban, hogy ez jó döntés volt.

Másodévesként nagyjából képet kaptál az oktatókról, a hallgatótársaidról és a lehetőségekről. Mi az, ami legjobban megfogott a győri jogi képzésben?

Talán ez a családiasabb közeg, amit elsőre kiemelnék. Teljesen külön vagyunk a főépülettől. Tulajdonképpen ez maximálisan előnynek könyvelhető el. Itt nemcsak egy Neptun kód vagyunk, egy-egy tanárral is lehet személyes beszélgetést folytatni az aulában, könnyen megtalálható szinte bárki. Az évfolyamon kialakult egy barátságos kis közösség is és velük teljesen jól megértjük egymást. Nincsenek akkora ellenségeskedések, versenyzések, mint a nagyobb létszámmal rendelkező karokon.

Összefoglalnád nekem, hogy másfél év alatt milyen eredményeket értél el, mert azt tudom, hogy nagyon sok mindent elnyertél.

Év közben részt vettem helyi szintű  tanulmányi versenyeken – latin nyelvből, illetve a YOU MÁJT WIN jogtörténeti tanulmányi versenyen, amelyet a Kar Jogtörténeti Tanszéke szervezett. Nagy öröm volt számomra a Kazinczy-verseny helyi fordulójában elért első helyezés, és ezzel az országos fordulóra történő kvalifikáció. Az esztergomi döntőn Kazinczy-éremben részesültem. Így már kétszeres Kazinczy-érmesnek mondhatom magam, ugyanis 2015-ben a gimnáziumi kategóriában is érmes lettem. Ezt az eredményemet Dékáni dicsérettel díjazták.

A tanulmányok és versenyek mellett a közéletben is igyekeztem aktívan részt venni, így csatlakoztam a Hallgatói Önkormányzathoz, az ELSA Győr Egyesülethez, a  Batthyány Lajos Szakkollégiumhoz és a Jogtörténeti Tanszék demonstrátori csapatához. Az ELSA Győr Egyesület belül már az első félév után alelnöki tisztségviselővé választott. Az ún. STEP programot képviselem, amely támogatott külföldi gyakornoki lehetőségeket kínál kiemelkedő jogász szakos hallgatók számára Európán belül és kívül egyaránt A Szakkollégiumon belül  pedig a Tudományos Tevékenységekért Felelős munkacsoport aktív tagja lettem, melynek keretében olvasószerkesztő tevékenységet folytatok. Az első félévem során kapott segítség viszonzásául jelentkeztem a Mentorprogramba immár mentorként, és két elsőéves gólyának segítek a beilleszkedésben, próbálom a kapott tapasztalatokat/tudást átadni nekik.

Idén, a 2017/18-as tanév első félévére sikerült elnyernem – immáron harmadszor – az Igazságügyi Minisztérium Kiválósági Jogászösztöndíját. Ehhez hozzájárult az ösztöndíjindexem: 4,72, illetve a felsorolt szakmai és közéleti tevékenységek. Emellett megpályáztam a Hallgatói Támogatások Kiemelkedő Tudományos Tevékenységért járó ösztöndíját, amit sikeresen elnyertem.

Részt vettem a Szegeden megrendezett Jurista Kupán,  ahol sárkányhajóban első helyezést értünk el. Kipróbáltam magam az egyetemi Röplabda Kupán is, második helyezéssel zártunk. Résztvevője és szervezője voltam a Győrben megrendezett ELSA NCM találkozónak, ahol a pécsi, illetve budapesti tagok is jelen voltak. Az egyetemi Kutatók Éjszakáján megrendezett Perszimuláció nevezetű  programban is szerepeltem. Emellett rendszeresen részt veszek a Német Jogi Centrum képzésein is.

A köztársasági ösztöndíj pályázatom 140 pályázatból első helyen végzett. Édesanyám is megnézte, mert én nem hittem el, és 958 lett összesen a pontjaim száma. A visszajelzésekből nyugtáztam magamban, hogy ez valóság.

Mondhatjuk, hogy amibe belevágsz az helyezés lesz vagy megnyered.

Oh, hát az tény, hogy igyekszem, de szemem előbb lebeg mindig az arany középút megtalálása. Ez alatt azt értem, hogy amikor ténylegesen kell akkor odateszem magam, akkor tanulok, odakoncentrálok a kötelezettségeimre, azonban nem lehet folyton csak a kötelezettségeknek eleget tenni, kell egy kis kikapcsolódás is. Valami hobbi vagy 1-1 buli a szaktársakkal, és ha megfelelően tudjuk művelni az egyensúlyt, akkor szerintem elérhető a siker. Persze, nagyon fontos a kitartás, illetve az, hogy nem akkor fejezek be valamit, ha elfáradok, hanem akkor, amikor végzek vele.

Ez egy nagyon fontos időgazdálkodási alapszabály is.

Így van. Mondjuk vizsgára készülés esetében, éjjel még nem végeztem, már fáradt voltam, de tudtam, hogy kettő tétel még hátra van. Ami az én felfogásomban az egészet áthatja, az az alázat. E nélkül igazából nem érdemes csinálni, teljesen hiteltelenné válik.

Talán az is hozzátartozik még, hogy örömmel csinálod és nem kényszerből. Önmagadtól szeretnél a legjobb lenni.

Igen, sosem volt az, hogy a Szüleim ezt vagy azt várják el, hanem mindig magammal szembeni elvárás volt, kényszer nélkül. Emellett szívesen próbálok ki új dolgokat, ami felpezsdít

Mit gondolsz, a jogász szak mellett lehet más tevékenységet folytatni?

Igen, egyértelműen lehet. Ha valaki eléri azt, hogy színötös, az nagyon dicséretes, de önmagában a mai világban már kevés, nagyon sokat számít az a valami kis plusz, amit hozzá tudsz tenni. Ha ez nincs meg, akkor szerintem nem vesznek észre, vagy nem tudunk annyira kitűnni.

Én is így gondolom, ez a szobatanuló.

Igen, lehet nagyon okos valaki, de ezen felül, mi az a plusz? Ez rendkívül meghatározó ebben a szakmában, szerintem. Én arra törekszem, hogy az előttem álló időszakot minél tartalmasabban tölthessem.

Visszatekintve másfél év után, jó ötletnek tartod, hogy itt vagy és ugyanígy döntenél?

Igen!

A vizsgák, zárthelyik után mit gondolsz az oktatókról? Mennyire emberségesek, hogy állnak a hallgatókhoz, kollégának tekintenek titeket, vagy inkább tehernek, hogy csak gyorsan le kell vizsgáztatni titeket aztán nyomás tovább?

Az én személyes tapasztalatom nagyon pozitív. Volt olyan eset, hogy elfogyott a vizsgahely, és akkor meg tudtuk beszéni az oktatóval, hogy 1-2 helyet bővítsen még, vagy az időpont tekintetében kérhettük mi is, hogy mikor lenne jó nekünk vizsgázni. Szerintem igyekeznek emberségesek lenni, tehát nem arra mennek, hogy mindenképpen megalázzanak. Vizsgahelyzetben is próbálnak úgy segíteni, hogy ne érezd úgy, hogy tudatlan vagy. Ha nagyon zavarban vagy, rávezetnek, segítenek.

Említetted a táncot, beszélném nekünk erről egy kicsit? Mióta csinálod, volt e esetleg benned lelki válság, hogy a jogász szak mellett bírni fogod-e, vagy megfordult-e a fejedben az, hogy abba kéne hagyni?

A tánc igazából hároméves korom óta képezi az életem részét, akkor kezdtem el hip-hopot és discot táncolni, ezt 8 évig csináltam egy egyesületben. Itt kezdődött el a tánc szeretete, a fellépések, versenyzések iránti szenvedély. Számos versenyen voltunk: Százhalombatta, Szeged, Debrecen, Dunaújváros, Budapest. Indultam szólóban, duóban, csapatban is. Rengeteg díjat kaptunk, érmeket, kupákat, okleveleket. Ezek mind le is vannak fűzve. Ez volt 8 évig. Utána jött egy töréspont: feltettem magamban a kérdést, lehet már inkább valami más felé kellene menni? A csapat szétszéledt. Kipróbáltam a társastáncot, az is nagyon tetszett, csak nem volt megfelelő partnerem.

Aztán magamtól eltérő sportot választottam, kick-boxot, a nőiesebb változatát. Egy idegi csináltam, de az sem volt az igazi. Szinkronúsztam is, abból is voltam versenyen. Kosár, kézi, röpi, bizonyos szinten ezek is mentek, aztán úgy éreztem, hogy mégis a tánc az, amiben a legjobban ki tudom fejezni magam és a legjobban kikapcsol, így visszatértem hozzá. A mostani egyesületemben hatodik éve vagyok. Így mondhatjuk, hogy összesen 14-15 éve táncolok. Itt pedig már formációban történik a versenyzés, jelenleg egy lány formációban szerepelek. Itt is a verseny, ami nagy hangsúlyt kap, illetve rengeteg bemutatónk is van. Kosármeccseken is táncolunk, nagy élmény volt az Audi Aréna megnyitóján fellépni a Győri Balettel, továbbá országos és nemzetközi versenyeken veszünk részt. Van néhány videoklipünk is az egész éves koreográfiákról, amiket rendhagyó helyszíneken vettünk fel.

Különböző lehetőségek is adódnak, például most volt az EYOF, és ennek a fél órás megnyitó showjában a tánckar tagjaként én is szerepeltem, óriási élmény volt számomra. Voltunk világbajnokságon még az előző egyesületemmel, és az ottani eredmények alapján, érdemes sportoló kitüntetésben részesültem.

Igen a válaszom arra a kérdésedre válaszolva, hogy ezt lehet e bírni a jogász szak mellett. Egyelőre töretlen a lendületem, tehát próbálom művelni. A harmadévtől kicsit tartok, hogy hogyan fogom bírni, mert azt mondják, hogy ott kezdődik az igazi nehézség, de nyilván ezt meg kell tapasztalnunk. Szerencsém van, mert hétfőn, kedden ebben a félévben nincsenek óráim egyetemen, és pont ezen a két napon vannak az edzéseim. A versenyek hétvégén vannak, a fellépések délutánonként. Nehezen tudnék erről lemondani.

Ne is tedd.

Talán még korai, de hogy látod a jövődet? Mi az a pálya, ami tetszene, milyen lehetőségek állnak előtted?

Nos, valóban korai a kérdés, de már gondolkodtam azon, hogy esetleg nemzetközi jogász leszek, ebben például az ELSA is segítségemre lenne, de megfordult a fejemben a bíráskodás is. Azonban jelenleg talán az ügyvédi pálya az, ami leginkább érdekel, azon belül is a polgári jog területe. De aztán ki tudja, tapasztalatot kell gyűjtenem, azt követően tudok majd döntést hozni. Az biztos, hogy rengeteg lehetőség van.

Talán a másodév még nem is ad akkora betekintést egyes területekre, hogy el is tudd dönteni, de örülök, hogy így gondolod, mert én is így látom, csak észre kell őket venni.

Még a Kazinczyval volt lehetőségem kimenni az Európai Parlamentbe, és arra gondoltam, hogy mi lenne, ha egyszer én is itt dolgoznék. Tényleg számtalan lehetőség van.

Az Európai Parlamentnek rendszeresen vannak szakmai gyakorlatai, így a lehetőség adott a jövőben.

Igen, csak előtte szeretnék más gyakorlatokon is részt venni, hogy megbizonyosodjak róla, hogy az adott terület tényleg érdekel-e, vagy csak azt hittem, hogy érdekel.

Gyakorlatok szempontjából, hogy állsz? Hogy látod egy elég egy ilyen szakmában az öt év alatt, vagy többet szeretnél?

Ami lehetőség van, szeretném megragadni. Most is lett volna, egy ügyvédi irodában lehetőség, mert gyakornokot kerestek 1-2 évre, de ennyire nem szerettem volna elköteleződni, amíg mást ki nem próbáltam. Az időmbe ez sajnos nem fért volna bele. Nyilván valahol el kell kezdeni, de inkább valami rugalmasabbat tudnék elképzelni, esetleg nyáron. Akár az ELSA-val egy nyári egyetemre elmenni, ezen is gondolkodom. Mondták ismerőseim, hogy érdemes - bár talán még másodév elején korán vagyok ehhez - de amint lehet, kipróbálom magam.

Igen, annyi mindent csináltál, csinálsz, hogy joggal gondolnánk felsőbb évesnek.

Jaj, köszönöm! Pozitív visszacsatolásom volt egyik nap. Egyetemi bulik mindig szerdán vannak, és múlthéten is ott voltam. Egy régi gólyatáboros ismerősöm odajött hozzám: Te Lívi, már megint itt vagy? Mondta, hogy nem tudja, hogyan csinálom, hogy valamennyi díjat és elismerést sikerül megkapnom, és közben látja, hogy nem fordulok magamba és élni is tudok. Azzal fejezte be, hogy nagyon büszke és felnéz rám. Ekkor kicsit meghatódtam. Ha a külvilág tényleg tudja ezt így értékelni, ez megerősítés abban, hogy folytassam azt, amit elkezdtem, és valószínűleg jó úton járok.

Mit tudnál üzenni a fiatalabbaknak, a felvételi előtt álló diákoknak?

Amit elsőre tudnék mondani, hogy nyugodtan mérlegeljék, hogy mi az, amit igazán szeretnének. Ne felső nyomásra (szülői, oktatói) döntsenek. Mindenképpen próbáljanak elmenni előtte Educatiora (http://www.educatioexpo.hu/), nyílt napokra (http://uni.sze.hu/nyilt-nap-az-egyetemen). Ha elkezdték, akkor próbálják meg elfogadni, hogy az egyetemi lét egy teljesen más közeg. Ne ijedjenek meg, hogy mekkora tananyag zúdul rájuk, hiszen az első félév leginkább arra szolgál, hogy megtanuljunk tanulni. Azt tudnám első lépésként mondani, hogy találja meg a saját módszerét mindenki. Hogyha úgy érezné, hogy már ez nem neki való, akkor gondoljon arra, hogy miért kezdte el, és találjon egy olyan célt, motivációt, ami folyton erőt tud adni. Ha úgy érzi, hogy ez is teljesen reménytelen, akkor lehet másik irányba kell menni, de ez sem feltétlenül rossz. Maradjon hiteles, abban, amit csinál. A kitartás elengedhetetlen, illetve amit már korábban kiemeltem, az alázat. Továbbá a folyamatos megújulás. Nem mondhatjuk azt, hogy: hm, igen, ezt elértem, nekem ennyi elég. Nem szabad megrekedni, hogy most akkor már nem csinálok semmi mást. Folyamatosan új kihívások kellenek, s ha ezeket sikerül teljesíteni, töltekezhetünk belőle, s lendületet kaphatunk egy újabb kitűzéséhez.

Ugye ez a komfortzónából való kilépés.

Igen, pontosan. Ez maximálisan igaz. Az élet végtére is ott kezdődik, ahol a komfortzóna véget ér.