In memoriam

Szalay Gyula (1945-2022)

Kidőlt a Püspökerdő legmagasabb fája

Szalay Gyula 1945-ben született Balatonfüreden. Felsőfokú tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán végezte, jogi oklevelét 1968-ben vehette át. Szakmai gyakorlatot 1967 és 1971 között szerzett gyakornoki, jogi előadói, majd jogtanácsosi körben. 1972-ben gazdasági döntőbírónak kérték fel a Győr-Moson-Sopron megyei Gazdasági Döntőbizottságba, ezt követően, 1976-ban megyei bírósági bíróként dolgozott a Győri Megyei Bíróságon. 1978-ban kezdte meg sikeres oktatói pályáját a győri Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolán (a későbbi Széchenyi István Főiskolán). Főiskolai docens, majd főiskolai tanár, 1995-től az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar és Széchenyi István Főiskola Oktatási Intézetének igazgatóhelyettese, majd igazgatója volt, mely oktatási intézmény a Széchenyi István Egyetem Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Karának jogelődje volt. 2001-től a Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Kar Agrár- és Munkajogi Tanszékének tanszékvezető egyetemi docense. 2002-ben a frissen megalakult Széchenyi István Egyetem oktatási rektorhelyetteseként dolgozott, amely tisztséget 2005-ig viselte. Szalay Gyula a Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Kar első dékánjaként 2006 és 2013 között munkálkodott. Köztudomású, hogy a győri jogászképzés folytonossága és országos elismertsége személyes kiállásának és iskolateremtő munkájának nagyban köszönhető.

Szalay Gyula a megyei és országos tudományos szervezetek életében is aktív szerepet vállalt, az MTA Veszprémi Területi Bizottság Gazdasági és Polgári Jogi Munkabizottságának alelnöke volt, valamint a Magyar Jogász Egylet Győr-Moson-Sopron megyei szervezetében is vezetői tisztséget viselt. Szívügyének tekintette a nemzeti lovassportot, évtizedeken át művelte a fogathajtó sportot, kezdetben versenyzőként, majd később bíróként. A Magyar Lovas Szövetség Fogathajtó Szakbizottság felső-dunántúli régiójában elnökként tevékenykedett. Szakmai munkájáért 1987-ben kiérdemelte a “Kiváló munkáért” kitüntetést. Ezt követően vehette át a „Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét” és a „Pro Urbe Universitate” elismerést, továbbá 2006-ban a Győr Megyei Jogú Város „Bisinger József-emlékérmet”. 2010-ben Győr Megyei Jogú Város „Pro Urbe” díjjal tüntette ki.

2021. március 15-én a győri jogászképzés megújításában vállalt kiemelkedő szerepéért, valamint a több évtizedes oktatói és vezetői tevékenységéért a „Magyar Érdemrend Tisztikeresztje Polgári Tagozata” kitüntetésben részesült.

Publikációi a kereskedelmi és gazdasági jog témakörében jelentek meg, szűkebb tudományos érdeklődése elsősorban a fuvarjogi és kereskedelmi jogi terület volt, oktatói-kutatói pályáját számos jegyzet, tankönyv, tudományos közlemény őrzi. Oktatásszervezési és tudományos munkája mellett személyes ügyként foglalkozott Győr helytörténetének kutatásával. 2018-ban a Nyugat kapuja – Győr címmel adta ki első helytörténeti munkáját, továbbá szerkesztőként néhány éve indította el a több kötetesre tervezett könyvsorozatot, a Mesteri mesterek – Győr-t, amelynek első kötete 2021 októberében került publikálásra, a második köteten halála napjáig dolgozott.

Szalay Gyula gazdag életművének saját maga által is legértékesebbnek tekintett eleme az a több száz, jogász végzettséget szerzett hallgató, akik az ő sikeres oktatásszervezési törekvésének köszönhetően a Széchenyi István Egyetem Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Karán végezhettek.

Szalay Gyuláról, a munkatársról is csak kiváló jelzők jutnak az eszünkbe. Mi, akik vele dolgozhattunk, mint kis papírhajók úszunk ma is azon a nagy folyón, amely felé terelgetett bennünket. Kapitányként is mindig békés volt, jó előre szólt, ha veszélyesebb örvények közelítenek, ha erősödött a szél, vagy ha éppen feszesebben kellett tartanunk a tempót.

Szalay Gyula Korszakos Ember volt, hiszen a jogászképzés 1995-ös újraindítása és az azt követő gondozása egy olyan markáns korszakot teremtett, amely nem csupán az egyetem és a jogi kar életében hagy nyomot, hanem az egész régióban is.

A Kari munkatársi közösség szomorú szívvel és nagy tisztelettel hajt fejet a barát, a munkatárs, a minidig jó tanácsokkal ellátó Úriember előtt! Emlékét örökké őrizni fogjuk szívünkben!

A fogat elindult, de biztosan tudjuk, hogy a Hajtó bizakodó tekintetével vár majd bennünket az örökkévalóság útján! Viszontlátásra, Kedves Szalay Gyula, Márai Sándor soraival búcsúzunk!

Fáradt vagy élni? Igen, egy napon úgy érzed, túlságos feladatra vállalkoztál, mikor embernek születtél e földre. (…) Nem érzed-e, hogy a természet, mely olyan esztelenül túloz és pazarol, megtisztelt azzal, hogy embernek alkotott és emberi mértékben szabta ki feladatod a földön? Mi lehetsz más, mint fáradt? Ez volt a dolgod: hogy élj és elfáradjál.

(Dr. Szoboszlai-Kiss Katalin)